top of page

 ORCHIDEA FAJTÁK

Aerides - rókafarkú orchidea
Kelet-Ázsiában honos. Egy tengelyes szárakon hosszú levelekkel, sok elágazó léggyökeret fejlesztenek. Kb. 70 fajuk ismert. Virágzatuk tömör, lelógó fürt, amelyek erősen illatosak. Melegházi tartást igényel.

Angraecum
Trópusi Afrikában, és az Indiai óceáni szigetvilágban honos. A virágok érdekes sarkantyúval rendelkeznek, amelyek gyakran aránytalanul hosszúak. Csillag alakú fehér virágai bódító illatot árasztanak. Több,  mint 200 fajuk ismert. Tavasztól őszig párás meleget, télen pedig mérsékelt házi, kevésbé nedves viszonyokat igényelnek.

Brassavola
Közép és Dél-Amerikában eléggé nagy területen honosak. Epiphyták, közel 15 fajjal. A virágok illatosak, egyesével, vagy kevés virágú fürtben fejlődnek. Megvastagodott húsos levelek jellemzik. Mérsékelt házi faj.

Bulbophyllum - mozgó ajkú orchidea
Földünkön a trópusi övezetekben fordul elő, közel ezer fajjal. Kúszó gyöktörzzsel rendelkeznek. Virágzatuk gyakran egyvirágos, a szárgumó alsó részéből fejlődik ki. Különlegessége, hogy több fajnál a virágban az ajak mozgékony. általában kistermetűek, és jól sarjadzó növények. Nyáron félárnyékos helyen a szabadban, télen mérsékelt körülmények között tarthatók.

Cattleya - orchideák királynője
Az orchideák királynőjeként is nevezik őket. Többségük Közép- és Dél-Amerikában fordul elő, legtöbbjük csak kis területen és kis egyedszámban él eredeti élőhelyén. A hibridjeik száma meglehetősen magas. Kifejezetten fényigényes növények, egész nap teljes fényt igényelnek – nyáron 11-15óráig árnyékolással, ha a levelei sötétzöldek, akkor túl sötét van számukra, ha világoszöldek, akkor megfelelő a fénymennyiség. Két öntözés közt hagyjuk a talajukat közepesen kiszáradni. Átültetésre csak abban az esetben van szükség, ha a növény már kinőtte a cserepét (2-3 évente), vagy ha a közeg minősége nem megfelelő (savanyú, nincs jó vízelvezető képessége, penészedik stb.). Havonta egyszer, egész évben tápoldatozzuk.

Coelogyne
Főképpen India, Ceylon, és az ázsiai monszun területeken fordul elő. Epiphyták és talajlakók is találhatók a 130 faj között. A virágok többnyire fürtben fordulnak elő a szárgumó végén, vagy alsó részén fejlődnek. Igénytelen fajok, melegházi tartástól a hidegházi tartásig találhatók. 
Kezdőknek ajánlom a Coelogyne cristatat, amely hidegházban tartható kis termetű talajlakó orchidea. Többnyire fürtös virágzatot hoz, január és április között. 15-20 cm-es száron hozza feltűnően nagy, akár 8-10 cm nagyságú fehér virágait, amelyek ajka sárga. Nyáron szabadban félárnyékban tartható, télen 8-10°C körüli hőmérsékleten telel át.

Cymbidium - csónakorchidea
Madagaszkártól Indián keresztül Ausztráliáig megtalálható. Több mint 50 fajuk él, amely legtöbbször fán élő, de talajlakók is előfordulnak. Rövid tojásdad szárgumójukon sok hosszú, keskeny bőr nemű levél fejlődik. A levelek hónaljából törnek elő a fürtszerű virágzatok. Nyáron szabadban, télen pedig mérsékelt házban tartandók. Erősen tápanyag igényes növények. Tavasztól augusztusig nitrogénban gazdag, majd foszfor és kálium túlsúlyos ún. virágoztató tápot adagolunk. Október elejétől kb. 5-6 hétig szárazan, hidegen, és fényen tartjuk növényeinket, amíg a virágszár meg nem jelenik.

Dendrobium
Epiphyta növények, hosszú szárgumóik gyakran lombhullatóak, hosszú hegyes levelekkel. A virágzatuk általában fürt, de lehetséges egyes virágzat is. Vannak köztük egész kis termetű fajták is. A trópusi Ázsiában honosak, kb. ezer fajjal. A lepkeorchideán kívül a második leggyakrabban előforduló orchidea a kereskedelemben. 2 féle gyakori hibridje van a Dendrobium Phalaenopsis (ezekkel találkozhatunk leggyakrabban, a virágszárat a szárgumó végén hozzák) illetve a Dendrobium Nobile (a virágokat a törzsön hozzák, szárgumó oldalán).

Dendrobium Phalaenopsis
Világos és meleg helyet kedvelik, növekedési időszakban rendszeresen öntözzük és tápoldatozzuk őket. A közegét tartsuk egyenletesen nedvesen, de a túlöntözésre vigyázzunk! A növekedési időszak befejeztével, két öntözés közt hagyjuk a közeget kiszáradni. Nyugalmi időszakra nincs szüksége a virágképzéshez. Páraigénye min, 50-60 %.
Átültetése 2-3 évente ajánlott, mikor kinövi a cserepét és vagy összetömörödött a közege. Mindig akkora cserépbe ültessük, ami elegendő helyet biztosít a következő 2-3 évben fejlődő hajtások számára. A virágzási ideje megfelelő körülmények közt, akár több, mint 3 hónap is lehet.

Dendrobium Nobile
Jellegzetessége, hogy a fiatalabb bulbái sűrű levélzettel rendelkeznek, míg az öregebbek gyakran kopaszak, teljesen levéltelenek. A tavaszi kihajtás után, lehetőleg a szabadban, félárnyékban is tartsuk őket. Fejlődésükhöz sok fényt és megfelelő tápoldatozást igényelnek. A növekedési időszak befejezéséig (kb. szeptember) teljes napfényben tartsuk. Virágzási ideje általában "csak" 8-10 hét, melyhez október elejétől szárazabb, hűvösebb (12°C alatt) helyet igényelnek, ilyenkor a növényt ne öntözzük. A bimbók megjelenése után már mérsékelten meleg helyre kerülhet a növény (12-20°C). A száron 5-8 cm átmérőjű virágokat hoz. 

Dendrobium Delicatum
Epifita, fán élő orchidea, kezdőknek ajánlom, nem túl igényes. Tavasszal, nyár elején hozza nagyon illatos, kb. 20-25 cm nagy gyöngyvirág szerű virágfüzérét. Nyáron szabadban, félárnyékos helyen tartható. Télen 8-12°C-on teleltethető mérsékelt öntözéssel.

Masdevallia - bohócorchidea
Közép- és Dél-Amerikában, Mexikóban, Kolumbiában őshonos orchidea fajták. Általában epiphyta növények, de több fajtája is megél sziklarepedésekben, vagy lazább talajban.
Tartása nem egyszerű, a természetes élőhelyüktől függően mérsékelt vagy hűvös környezetet igényelnek, félárnyékos, párás helyen érzik jól magukat. De akad néhány könnyebben tartható mérsékelt és melegházi fajuk (pl.:Masd. bella, chimaera, coccinea, erinacea, gamata, liliputana, rosea, scantiana, tovarensis, veitchiana), illetve hibridjeik is.
A megfelelő páratartalom (70% körüli) és nedvesség fontos a növények egészséges növekedéséhez, nem rendelkeznek víztároló szervekkel. A megfelelő gyökérképződés alapja a megfelelően laza és jó vízáteresztő képességű talaj. Tápozzuk rendszeresen, de az átlagosnál is nagyobb hígításban. A talajuk legyen mindig nyirkos (a véletlen kiszáradás nem okoz problémát, amennyiben alacsonyabba a hőmérséklet, de melegben kritikus lehet). 
Az állandóan nedves környezet miatt a közege gyorsan bomlik, ezért gyakoribb átültetésre van szüksége. Fontos számukra a megfelelő fény és légmozgás biztosítása (természetes élőhelyeiken szinte állandó, gyors légmozgás és alacsony fény van). Minél melegebb és fényesebb helyen vannak, annál több légmozgást igényelnek.

Miltonia (Miltoniopsis) - árvácska orchidea
Dél-Amerikában őshonos növények, többségük hegyi esőerdőkben található meg, virágaik hosszantartóak és illatosak. A mai hibrideket könnyen tarthatjuk otthoni körülmények közt is, ha megfelelő környezetet és ültető közeget biztosítunk számukra, valamint odafigyelünk az öntözésre.
Nem szeretik a sűrű közeget, ezért ajánlatos 1-2évente ősszel jól szellőző, jó vízelvezetésű fakéreg keverékbe átültetni. A nedves, nyirkos közeget kedveli, a gyökerei nem szeretik a kiszáradást, de vigyázzunk, hogy ne is álljon alatta a víz. Meleg igénye inkább mérsékelt, a kifejezetten meleg és huzatos helyeket nem kedveli. Az őszi-téli hónapok kivételével, a növekedési időszakban rendszeresen tápozzuk. Fényigénye a Phalaenopsisokéhoz hasonlítható, szereti a fényes esetleg félárnyékos helyeket, de a közvetlen, tűző nap megégheti a leveleket.
Virágai tartósak - akár hat hétig is virágozhat -, de vágóvirágnak alkalmatlan.

Oncidium / Odontoglossum

Ezek a fajták napjainkban egyre népszerűbbek a könnyű nevelhetőség és az igazán változatos, tartós, néhány esetben akár illatos virágaik miatt is. 

Az Oncidiumok fényigénye viszonylag magas, a cattleyáékhoz hasonló, míg az Odontoglossumok és hibridjeik inkább, a szűrt fényt, a félárnyékos helyeket kedvelik.
A növény akkor van megfelelően tartva, ha a levelei nem sötét, hanem élénk zöldek. A sötét zöld levelek a fényhiányról, míg a vöröses levelek a túlzott fényről árulkodnak.

 Az Odontoglossumok a nedves talajt kedvelik (nem a mocsarast!), az Oncidiumok inkább, a szárazabbat, két öntözés közt, jó ha hagyjuk a talajukat kiszáradni. Általánosságban mind a két fajról, illetve hibridjeikről elmondható, hogy növekedési időszakban több vizet igényelnek, és kissé kevesebbet, ha hajtásaik már kifejlődtek, de arra mindig ügyeljünk, hogy a hajtásokban ne álljon meg a víz, mindig száradjon ki, és a cserép alatt se álljon sose. Legalább havonta tápoldatozzuk őket kiegyensúlyozott tápoldattal. Az ideális páratartalom 55-75 %-os, de a 40-50 %-os helyen is még jól érezhetik magukat. Szeretik a megfelelő légmozgást, de a túlzott, hirtelen hidegtől, huzattól óvjuk a növényeket.

Átültetésre 1-2 évente kerülhet sor, mikor az új hajtás már 4-5 cm magas, vagy még nem jelentek meg új gyökerek. Az összetömörült, elhasznált közeget és az elhalt gyökereket távolítsuk el a növényről, és megfelelően szellős, epiphyta keverékbe ültessük. Átültetés után, addig ne öntözzük, amíg az új gyökerek nem jelennek meg (ha szükséges a közeg tetejét nedvesítsük). Ez után visszatérhetünk a normál öntözési szokásainkhoz.

Paphiopedilum - papucsorchidea
Elterjedésüket tekintve, szinte az egész Távol-keleten megtalálhatóak. Megfelelő körülmények közt a virágaik tartósak, akár 2-3 hónapig is díszítenek. A félárnyékos-világos helyeket kedvelik, tarthatjuk a phalaenopsisokkal (lepkeorchidea) vagy azok közelében is. A hőmérséklethez könnyen alkalmazkodnak, pl. ami számunkra is kényelmes, de a hirtelen hőmérséklet változást, huzatot, túl közeli radiátort kerülni kell.

Megfelelő körülmények közt könnyen és gyorsan fejlődnek. Tartásuknál az egyik legfontosabb dolog, hogy a közegüket sose hagyjuk kiszáradni, mindig legyen kissé nyirkos (a víz sose álljon alatta, mert akkor a növény elrohadhat!). Fontos a megfelelő jó minőségű gyökérzet, mert ezeknek az orchideáknak nincsenek víztározó szerveik, amik a nedvességet és a tápanyagot tárolnák. 

Ajánlatos hetente öntözni őket, és minden második-harmadik alkalommal tápozni is őket. (Vigyázat! A túlzott tápanyagbevitel károsíthatja is a növényeket, így mindenképp tartsuk be az ajánlott hígítási arányt az orchideatápoknál, más erősebb tápoldatokat többszörösükre hígítva alkalmazzunk.).
Átültetéskor a növényt ne szedjük sok kis tőre, ha elég nagy a növény, és a tövek könnyen elválnak egymástól, akkor szedjük szét 2-3 nagyobb részre. A nagyobb, erősebb gyökérzettel bíró tövek könnyebben alkalmazkodnak az átültetéshez és hamarabb virágoznak, több sarjat hozhatnak.

Phalaenopsis - lepkeorchidea

A népes orchideacsalád egyik különleges nemzetsége a Phalaenopsis, melynek hazája a Fülöp-szigetek és az Indonéz szigetvilág. A növények növekedési időszaka márciustól októberig tart, ezalatt rendszeres tápoldatos kezelést igényelnek. A virágrügyképződés szeptember - októberben kezdődik és kb. 3 hónap múlva jelenik meg a csodálatos virág, melyben 4-5 hónapon át gyönyörködhetünk. Fehér, rózsaszín és csíkos a leggyakoribb virágszín. Márciustól, de gyakran már február végétől szeptemberig a növényeket a közvetlen napsugárzás elől árnyékolással védeni kell, különben a levelek és a virágok megégnek. A természetben - mivel a lombok alatt élnek - a falevelek biztosítják ezt a védelmet.

Lepkeorchidea a szobában. A szoba levegője gyakran nagyon száraz: kicsi a páratartalma. A Phalaenopsis páraigényes növény. Az alábbiakban ismertetem, hogyan tudjuk számára e feltételt mégis biztosítani. A legegyszerűbb módja, ha a cserépben lévő növényt egy nagyobb kerámiatálba tesszük, s a tál aljára 3-4 cm magasságban 1-2 cm szemnagyságú mosott sódert terítünk. A kavicsréteget félig feltöltjük vízzel. Meleg hatására a kavicsrétegről nedvesség párolog el, ezzel biztosítja a megfelelő klímát növényünknek. Másik megoldás, ha az orchideát nagyobb tálcára helyezzük alatta sóderrel, vagy műanyag ráccsal, és körberakjuk növényünket páfránnyal, pletykával vagy más szobanövénnyel. így még tökéletesebb mikroklíma alakul ki. Még jobb a páratartó képessége az akváriumnak (növényvitrin) - az előzőekhez hasonlóan sóderrel vagy műanyag ráccsal. A növényeknek nem szabad vízbe érni! Az akvárium tetejét ne fedjük le, friss levegőre szükségük van az orchideáknak.  
Abban a klímában, ahol az ember, a lepkeorchidea is kellemesen érzi magát. Tartási hőmérsékletük (un. melegházi) 18-22 C°, mely megegyezik lakásunk hőmérsékletével. Átmenetileg a 15 C° sem károsítja, de mérsékelt öntözéssel szárazabban kell tartani.


- A Phalaenopsis alsó leveleinek leszáradása természetes folyamat; csak akkor vegyük le, ha magától lesárgult, ha a tőről lepattanik.

- Éjszakára a levélközben soha ne maradjon víz, ha kell, ezt gyufára tekert vattával távolítsuk el, különben tőrohadást okozhat.

- A virágszár mellé tegyünk támaszt, és kötözéssel rögzítsük hozzá.

- Ne erőltessük növényünket mindenáron szimmetrikusan a cserépbe! A természetben a fák ágairól csüngenek le, ezért cserépben is legtöbbször megdőlten nőnek.

- Léggyökerei a cserépből gyakran szanaszét ágaznak, ne kényszerítsük őket vissza a cserépbe!
- Orchideánkat minél kevesebbet mozgassuk! Ha erre mégis sor kerül, ugyanabba a helyzetbe tegyük vissza: levelei a fény felé álljanak.

- A Phalaenopsisnak nyugalmi időszaka nincs, egész évben fejlődik

- Bimbóhullás oka lehet a kevés szellőztetés, a fényhiány, esetleg a napégés, és a cigaretta füst.
- Elvirágzás után a virágszárat ne vágjuk le! A szár végén vagy a szár alvórügyeiből új virágok bontakozhatnak ki.

- A lepkeorchidea egy évben 2-3 alkalommal is hozhat virágot -másod-harmad virágzás.

- Ha a levágás mégis szükséges, minél kisebb szárral történjen, hogy az alvórügyből újabb virágszárat nyerjünk.

- átültetésre általában 2-3 évente van szükség; kis növényeknél gyakrabban.

- Csak steril körülmények között, laboratóriumban szaporítható.

Leggyakoribb gondozási hiba a túlöntözés és a megfázás. Ha ezeket a tartási utasításokat betartja, meggyőződhet róla, hogy az orchidea gondozása nem is olyan bonyolult feladat.

Phragmipedium - szakállas papucsorchidea
Szakállas papucsok, Dél-Amerikában, Mexikóban őshonos orchidea fajták. Eddig kb. 20 faja ismert, ami mind veszélyeztetet fajnak van nyilvánítva (CITES egyezmény védi őket).
Megjelenésükben meglehetősen hasonlítanak a Paphiopedilumokhoz, de legtöbbször bokrosabbak és leveleik vége hegyes, elkeskenyedő. A legtöbb Phragmipedium egyedülállóan hosszú bajuszszerű szirmokkal –melyek akár a földig is leérhetnek - és papucsszerű ajakkal rendelkezik. Többségük talajlakó, de akad köztük néhány epiphyta faj is. 
Az ültető közegüknek állandóan nyirkosnak és laza, jó vízáteresztő képességűnek kell lennie. Fényigénye magasabb, mint a Paphiopedilumokénak, a közvetlen napfényt is jól viselik a már kifejlett növények, de a fiatalabb, növésben lévő hajtásokat óvni kell a túl erős fénytől. A gombás betegségekre valamint a tőrothadásra is érzékenyebbek, mint a Paphiopedilumok.

Vanda

Kb. 70 faja és több tucat hibridje ismert, monopodiális növekedésű növények (egytengelyesek), melyek Délkelet-Ázsiától egészen Új-Guineáig megtalálhatóak.
Epiphyta növények, amik nem rendelkeznek pihenőidővel, egész évben virágozhatnak.

Kedvelik a meleget, a sok fényt illetve a magas páratartalmat. 
Általában léckosárban, vagy szabadgyökérzettel, esetleg beültetve, fellógatva tartják. Kártevőkre és a betegségekre nem különösebben fogékonyak, de a leveleken néha előfordulhatnak gombás foltok. Ilyenkor megfelelő gombaölő szerek alkalmazásával ezek terjedését könnyen megakadályozhatjuk.
Megfelelő körülmények közt tartva növényünk évente akár többször is virágozhat, virága rendkívül tartós, mutatós, fürtös virágzat.

Zygopetalum

Főként Brazíliában őshonos, de Guayanatől Boliviáig is megtalálható orchideák. Eddig kb. 20faja ismert, részben epiphyta, részben talajlakó növények.
A mérsékelt, erős fényt és valamivel több nedvességet igényelnek, mint a Cattleyák, közegüket tartsuk félig nyirkosan, de a közeg kiszáradásakor sem károsodnak.
Tavasztól őszig, mikor már a hőmérséklet és az időjárás engedi, tarthatjuk kint, az udvaron, félárnyékban, fák alatt, de a nyári tűző nappal vigyázzunk, mert az a leveleket megégetheti. A kereskedelmi forgalomban kapható hibridek viszonylag hűvös hőmérsékletet igényelnek. Két öntözés közt legjobb, ha megvárjuk, amíg a közegük kiszárad, kiegyensúlyozott műtrágyával, kb. havonta egyszer tápozzuk. 

Zygopetalum Mackayi
Brazíliában honos, talajlakó orchidea, mely szobai tartásra is ajánlott. Mérsékeltházi körülmények közt, félárnyékban-árnyékban neveljük, de nyártól őszig jó ha éri némi közvetlen napfény is. Virágzása késő ősztől karácsonyig várható, virágai 7-8cm átmérőjűek, sárgászöld, barna és kékes-lilás – ibolyaszínű -, valamint fehérek is lehetnek a szirmai. A virág ajka kékes ibolyás, hosszirányú csíkokkal, foltokkal. Virágai három-négy hétig díszítenek, miközben a illata az egész helységet betöltheti.

bottom of page